2026.01.02.
Templommal már középkori kun elődtelepülésünk, Mayossaszállás is rendelkezett, melynek építése a XIV-XV. század fordulójára tehető. A török pusztítás nyomán az 1540-es években elpusztult, az életben maradt maroknyi lakosság pedig a környező nagyobb városokban lelt menedékre.
A lerombolt faluhely újkori benépesítésére először 1742-ben tettek kísérletet, de a Tószegről ide érkező családok az éhínség miatt gyorsan tovább álltak. Helyükre Üllés településről 1743 nyarán palóc származású, jász népesség érkezett. A telepeseket erős katolikus vallás jellemezte, és ez a buzgó hit késztette őket arra, hogy az egykori piactéren ideiglenes templomot vagy ahogy ekkor nevezték: „Isten Házát” emeljenek.
A ma látható impozáns, barokk stílusú római katolikus templom helyén ekkor még csak egy vesszőből font, sárral betapasztott építmény állt. A templomnak szánt épület helyben kitermelt terméskő alapját 1744-ben helyezték le. Teljes egészében csak 1756-ra készült el, a torony építése 1761-ben fejeződött be.
Templomunk különlegessége, hogy a szokásokkal ellentétben, az országban szinte egyedülállóként a torony nem a bejárat felett, hanem az épület ellenkező oldalán helyezkedik el.
Az építéshez költségét a hívek adományaiból és a különféle kölcsönökből fedezték. Az elkészült templomot Szűz Mária születésének tiszteletére ajánlották, búcsúünnepe szeptember 8-ára esik.
A század végére a hívek száma olyannyira megemelkedett, hogy 1793-ban a kőtemplom nagysága már szűkösnek bizonyult, így elrendelték, hogy új templomot emeljenek a már meglévő átépítésével. Követendő példának a kiskundorozsmai templomot tekintették, azonban a tervezett méretet nem sikerült megvalósítani. A bővítés 1805 márciusában vette kezdetét, az alapfalak már Szent Mária ünnepén álltak. A végleges munkálatok 1809-ben fejeződtek be. Ennek során alakult ki a templom mai, 50 méter hosszú és 21 méter széles alapformája. A tornyot 1816-ban átépítették, ekkor nyerte el 42 méteres, végleges magasságát.
A Szűz Mária születését ábrázoló főoltárkép 1817-ben került végleges helyére, alkotója Schöfft József Károly magyar oltárképfestő volt. Neki köszönhetjük továbbá a két mellékoltárképet, amely Nepomuki Szent Jánost és államalapító királyunkat, Szent István ábrázolja. A képek 1828-ban kiegészítésre kerültek, a Máriát tanító Szent Anna és az alamizsnát osztó Szent Erzsébet képével.
Az oltárképekkel egyidőben padokat és keresztelőmedencét vásároltak, a padlót márványra cserélték és a toronyban órát helyeztek el.
1818-ban a szószékkel gazdagodott a templom. A belső tér átalakítása 1828-ban fejeződött be, 1903-ban újrafestették és aranyozták. Ebben az évben készültek el a Szent István és Szent László magyar királyainkat ábrázoló üvegablakok, ekkor került a templomba Páduai Szent Antal szobra, valamint Csontos Imre hagyatékából Szent József halálát és a Szent Családot ábrázoló festmény. Az I. világháború idején a harangokat nyersanyagként beolvasztották, a községben csak 1921-ben tudtak új harangokat állítani.
1928-ban egy emlékiratot helyeztek el a torony legmagasabb pontján lévő templomgömbbe, mely sértetlenül fennmaradt az utókor számára. Ebből képet kaphatunk a település korabeli viszonyairól. Másolatát a Konecsni György Helytörténeti Gyűjtemény őrzi.
A II. világháború idején a templom lélekharangja ismét áldozatul esett a hadi eseményeknek. 1947-ben újat öntöttek, napjainkban is ez a három: a kisharang, a középharang és a nagyharang található a templomtoronyban.
A háborút követően a lengyel földről menekült Malczik Károly és neje, Pavlik Milanda fontos szerepet vállalt a templom festésében. Kézjegyüket őrzi a mennyezeten ábrázolásra került Szentháromság, a számos bibliai jelenet, többek között a Hegyi Beszéd is. A kép érdekessége, hogy a házaspár önmagának is emléket állított azzal, hogy a tömegben a saját arcképüket is megfestették.
1975-ben restaurálták a főoltárképet, majd 1987 és 1989 között teljes belső rekonstrukciót hajtottak végre. Az elkészült templomot 1989. augusztus 27-én Marosi Izidor megyéspüspök áldotta meg.
Az orgonát 1993-ban, a város 250. évfordulójára újították meg. Ezzel a megye első öt orgonája közé került nagyságát és hangzását tekintve. 2014-ben az ólomüveg ablakok is megújultak. Több éven keresztül (2015-2018) zajlott a templom külső felújítása: ennek keretében a tetőszerkezetet kijavították, lecserélték a több, mint 100 éves cserepeket, lefestették a homlokzatot és a galambok elleni védelem is megújult. Az idők folyamán az orgona mögötti díszüveg ablak tönkrement. Helyére 2020-ban új ólomüveg ablak készült, melynek fő motívuma a korábban a sekrestye ajtó feletti, Isten Bárányát ábrázoló falfestmény lett. Az orgona 2024-ben újult meg, illetve Setzer-kombinációval is kiegészült.
A két templom története azt bizonyítja, hogy a majsaiak az elmúlt századokban mindig nagy hangsúlyt fektettek hitük gyakorlására, és ennek érdekében áldozatokat is hoztak templomuk javára.
A templom történetéről a főbejárat mellett kihelyezett QR-kód tábla ad bővebb információt, érdekes képes forrásanyagokkal illusztrálva. Az ehhez szükséges alkalmazás a mobiltelefonra ingyenesen letölthető Múzeum Atlasz Guide applikáción keresztül elérhető.
Cím: 6120. Kiskunmajsa, Petőfi tér 9.
Bővebb információ és látogatással kapcsolatos információ a Római Katolikus Plébánián (6120 Kiskunmajsa, Iskola u. 2.) kérhető.